Öngondoskodás
Öngondoskodás. Ezzel a fogalommal mind többször találkozunk. De valójában miért van erre szükség és egyáltalán hogyan valósíthatjuk meg mindezt?
Nos, a legfontosabb, hogy válasszuk ketté az öngondoskodás és az előtakarékosság fogalmát. Ez utóbbi nem más, mint egy jól meghatározott cél érdekében való megtakarítás. Tehát kitűzünk egy célt, egy időtávot és elkezdünk rá gyűjteni (igaz, ez a fajta szemlélet sajnos egyre inkább nem igaz társadalmunkra). Az öngondoskodás azonban más dolog. Ebben az esetben nem azért tesz valaki félre, hogy később megvegyen valamit, vagy megvalósítsa egy álmát, hanem, hogy idősebb korában (nyugdíj), illetve életének kritikus időszakaiban (pl. munkanélküliség) tudja finanszírozni saját és családja megélhetését. Közhellyel élve tehát az öngondoskodásnál „a lét a tét”. Nézzük meg egy kicsit részletesebben, hogy miért is!
A problémát legegyszerűbben úgy írhatnánk le, hogy egyre kevesebb aktív korú embernek kell eltartani egyre több passzív korú, nyugdíjas honfitársát, akik egyre tovább élnek.
Mielőtt azonban azt hihetnénk, hogy ez megint egy magyar sajátosság, azt kell mondanunk, hogy sajnos nem, ez a probléma minden fejlett és fejlődő társadalomban fennáll. De mit is jelent ez számokban?
Hazánk lakossága kb. 10,1 millió fő. Ebből 4,8 millióan férfiak, 5,3 millióan pedig nők. Azonban az aktív korú lakosság (akik elméletileg eltartanák magukon kívül a többieket), tehát a 18-62 év közötti korosztály létszáma, összesen 6,3 millió (3,1 millió férfi és 3,2 millió nő). Ez nem is olyan rossz arány gondolhatnánk, azonban nézzünk egy kicsit tovább a dolgok mögé!
A demográfiai eltolódás (sokkal később áll ténylegesen munkába a jelenlegi fiatal korosztály) és hazai sajátosságok (tömeges rokkantnyugdíjazás) miatt a 6,3 millió aktív valójában csak 5,5 millió fő. Ez még mindig nem lenne rossz arány, de…!
Magyarországon csak 4,3 millió ember nyújt be SZJA-bevallást. Közülük 1,9 millióan – 44%!!! – a minimálbérről vagy annál is kisebb jövedelemről adnak bevallást (Szlovákiában ugyanez az arány csak 26%). Az 5,5 millió főből tehát máris kiesett 1,2 millió fő, aki éppen valamiért nem aktív dolgozó (470 ezer magát rokkantnak valló és ezt igazolni tudó honfitársunk, 530 ezer kismama és egyéb ok miatti inaktív és 200 ezer, akik munkára foghatóak lennének, de most pont nem dolgoznak, legalábbis legálisan nem). És még nincs vége!
Van még összesen, 1,9 millió fő, aki minimálbéren van bejelentve és a rendszerben van még 800 ezer köztisztviselő és közalkalmazott. Így maradt összesen 1,8 millió fő (1,1 millió férfi és 700 ezer nő) akik eltartják a 10,1 millió magyart.
Nos, alapvetően ez ingatja meg azt a magyar nyugdíjrendszert, amelynek csak 1 pillére van, amelyet az állam (vagyis inkább az az 1,8 millió fő) fizet a jelenlegi és valameddig a jövőbeni nyugdíjasoknak.
A számokat figyelve, nem kell sokáig töprengenünk, hogy rájöjjünk: néhány év és már az az 1,8 millió ember sem lesz (mivel egyre kevesebb gyermek születik), aki a jelenlegi és a jövőbeni nyugdíjasokat eltartaná. Ideje tehát lépni!
De, pontosan mit, mikor, mennyit és miben érdemes megtakarítani, hogy valóban gondoskodni tudjunk magunkról? A SIGNAL munkatársai készséggel állnak rendelkezésére, hogy személyre szabottan tudjanak megoldást keresni a jövő finanszírozására és a jelen megtakarításaira.
Termékek:
