Bizonyára legtöbbünk
hallott már az alulbiztosítottság problémájáról, ami az egész biztosítási
szektort érinti. Ennek kapcsán kollégáinkkal, dr. Balázs Péter és Koller Nándor
vagyonbiztosítási termékmenedzserekkel alaposan körbejártuk a kérdést, a
kiváltó okokat és az esetleges megoldást. Alábbi cikkünk főképp a vállalati
szektor alulbiztosítottságára fókuszál.
Mit értünk pontosan alulbiztosítottság alatt? Ezt a fogalmat egy
kicsit el tudnátok magyarázni?
Koller Nándor: Az
alulbiztosítottság az az állapot, amikor a biztosított vagyontárgy tényleges
értéke meghaladja a szerződésben rögzített, kár esetén maximálisan kifizethető
biztosítási összeget.
Milyen biztosítási termékeket érint leginkább az
alulbiztosítottság napjainkban?
Dr. Balázs Péter: Én
nem biztosítási termékre tenném a hangsúlyt, hanem inkább biztosított
vagyontárgyra. A termék mindig egy biztosítási konstrukciót jelent, viszont
maga az alulbiztosítottság egy konkrét vagyontárgynál jelentkezik. Minél
hosszabb élettartamú és minél nagyobb értékű egy biztosított vagyontárgy, annál
inkább ki van téve az alulbiztosítottság fenyegetésének. Mondok erre két
szélsőséges példát: az első, ami leginkább érintett – és ezzel nem fogunk
különösebben újdonságot mondani – az épített ingatlan, míg, ami legkevésbé van
kitéve ezeknek a hatásoknak, azok például a készletek. Ennek oka nem más, mint,
hogy mennyi idő alatt cserélődnek ki ezek a biztosított tárgyak. Egy készletet
lecserélhetünk egy hét vagy egy hónap alatt. Ez túl rövid idő ahhoz, hogy
elváljon a tényleges érték a biztosított értéktől. Az ingatlanok esetében
hosszútávú vagyontárgyakról van szó, és ilyen esetben az évek alatt megnyílhat
a két érték közötti olló.
Koller Nándor: Én
annyit fűznék még hozzá, hogy ha maradunk a nem-élet ágazatnál, akkor azt
feloszthatjuk felelősségbiztosításra és vagyonbiztosításra, mindkettő egy-egy
nagyobb kategória. Alapvetően az alulbiztosítottság kérdése a
vagyonbiztosításokról szól, bár persze felelősségbiztosításnál is beszélhetünk
arról, hogy egy díjszámítási alap, (ami lehet egy cég árbevétele, vagy mondjuk
bérköltsége), nem tükrözi a valóságot. Ha ez nincs karbantartva, nincs
lekövetve, akkor itt is lehet alacsonyabb térítés, viszont itt mégsem olyan
egyértelműek az arányok, mint mondjuk a vagyonbiztosításnál, ahol van egy
tényleges újraépítési-, vagy újrabeszerzési érték, ami idővel teljesen el tud
rugaszkodni a biztosítási szerződésben meghatározott értékektől.
A lakossági vagy a vállalati vagyont érinti ez a probléma inkább?
Dr. Balázs Péter: Sajnos
mind a kettőt. Mind a kettőnél ugyanazok a problémák és ugyanazok a trendek
látszódnak, vagyis, hogy már kezdetben, a szerződés kötésekor sem feltétlenül
az akkor érvényes újjáépítési értéken biztosítottak egy ingatlant. Ez ugyanúgy
igaz egy lakásbiztosításra, mint egy vállalati vagyonra. Talán a vállalati
vagyonbiztosításoknál még egy picit nehezebb meghatározni azt az összeget, ami
a helyes biztosítási összeg lenne. Egy mondat erejéig itt térjünk ki az
indexálás mértékére is. Az indexálás mértéke bonyolult számítási metódusokon
keresztül alapvetően az infláció értékéhez igazodik. Az indexálás lényege,
vezérmotívuma, hogy amennyivel a fogyasztói árak nőnek, valószínűleg annyival
fog nőni ezeknek a biztosított vagyontárgyaknak az újjáépítési/pótlási költsége
is, és ezeket a növekedéseket érdemes beépíteni évről évre a biztosításba.
Koller Nándor: Ahogyan
Péter is említette már, a kezdeti biztosítási összeg meghatározása rendkívül
fontos. Tegyük fel, hogy mindkettőnél (lakossági és vállalati biztosítás)
hasonlóan jól lett ez meghatározva, ilyenkor annyi különbség lesz majd, hogy az
indexálás a lakásbiztosítások esetében kötelező, ezért a biztosítási összegek
ott mindenképpen emelkednek, így az alulbiztosítottság aránya várhatóan kisebb
lesz. A vállalati biztosításoknál az indexálás csak egy javaslat, amit az
ügyfél vagy elfogad, vagy nem.
Miért fontos kiemelten foglalkozni 2023-ban az
alulbiztosítottság kérdésével?
Koller Nándor: Főképp
az említett infláció miatt, ami most különösen magas. Emellett a vagyonbiztosításoknál,
ahol jellemzően ingatlan is előfordul, ott az építőipari infláció nagy
problémát jelent, mivel az újjáépítési költségek lényegesen magasabbak, mint a
korábbi években voltak. Gépbiztosítások esetében a forint árfolyamának a
változása is sokat számít, ami a 2022-es, és várhatóan a 2023-as évben is
magasabb lesz, mint korábban, amikor a jelenlegi szerződéseinknek a forint
biztosítási összegeit egy egészen más euró árfolyam alapján határozták meg az
ügyfelek.
Minden biztosítót érint ez a probléma?
Dr. Balázs Péter: Igen,
ugyanis ez nem biztosítóspecifikus probléma, hanem szektorspecifikus. Az, hogy
ez mekkora problémát okoz, abban már szerepe van a biztosítók méretének,
illetve az állomány összetételének, de önmagában az alulbiztosítottság
mindenhol probléma.
Mi az oka, hogy ilyen sok szerződés vált/válik alulbiztosítottá?
Dr. Balázs Péter: Az
egész problémát tulajdonképpen két okra lehet visszavezetni. Az egyik az, hogy
mindenki próbálja minimalizálni a költségeit egy biztosítási szerződésben,
például index visszautasítással vagy alacsonyabb biztosítási összeg
meghatározásával, és ez a sokáig tartó spórolás egyszer csak visszaüt. A másik
része a dolognak pedig, hogy a legnagyobb jóindulattal sem egyszerű feladat az
objektív biztosítási összeg meghatározása például az épületeknél. A szerződők,
akiknek kötelessége és felelőssége ezeket az összegeket meghatározni, az esetek
legnagyobb részében nem építőipari szakemberek, tervezők vagy kivitelezők, így
legfeljebb becsülni tudják azt az összeget, amennyibe ez az újjáépítés
kerülhet. Természetesen van arra mód és lehetőség, hogy valaki felkérjen egy
szakembert, hogy becsülje meg az épület újjáépítési költségét. Ez azonban igen
költséges, ilyennel a pályafutásom alatt még nem találkoztam. Innentől kezdve -bár
hangsúlyozottan a biztosítási összeg megállapítása és karbantartása minden
esetben a szerződő feladata és felelőssége -, ez már rögtön a kezdet kezdetén
nagyon nagy hibázásra ad lehetőséget.
A felelősségbiztosítások esetében is érdemes
kitérni az alulbiztosítottságra. Külön probléma, hogy míg a
vagyonbiztosításoknál ismerjük – vagy elméletileg ismernünk kellene – a vagyontárgyak
értékét (amivel kiszámítható a kártérítés maximuma és egyben a díjszámítás
alapja), addig a felelősségbiztosítás lényege szerint a másnak okozott kárt
kell a károkozónak kifizetnie, aminek mértékét nem lehet előre megbecsülni. Nem
ismert tehát előre a kártérítés maximuma, ezért használunk limitet. Már ebből
sem feltétlen választanak megfelelőt a szerződők, de a legnagyobb gond a
díjszámítás alapja. A felelősségbiztosításoknál a piac az előző éves árbevételt
alkalmazza erre a célra, mert közvetetten ugyan, de mutatja a cég aktivitását,
ezáltal a károkozás valószínűségét.Ezt az értéket viszont
szintén frissíteni kellene évente, mert jelentős, akár nagyságrendbeli
eltéréseket is tapasztalunk. Különösen fontos ez az újonnan induló cégek
esetében, ahol az első évben eleve csak egy becsült értékkel tudunk kalkulálni.
De minden vállalkozás esetében nagy a jelentősége, mert a biztosító ez alapján
szintén alkalmazhat arányos (pro rata) térítést: csak abban az arányban téríti
meg az okozott kárt, ahogy a tényleges árbevétel aránylik a lejelentetthez.Ez azért is nagyon fontos,
mert a kártérítési felelősség nem áll meg a biztosítási szerződés limitjénél
sem: a teljes kárt ki kell fizetni, ez a kötelezettség pedig rosszul
megválasztott vagy alulbiztosított szerződés mellett csődbe is vihet egy
vállalkozást.
Mit tesz a SIGNAL IDUNA annak érdekében, hogy felhívja ügyfelei
figyelmét az alulbiztosítottságra, és ezáltal segítsen elkerülni azt?
Koller Nándor: Az
utóbbi időszakban erre irányulóan több erőfeszítés is történt. Célirányos
tartalmakat készítettünk a honlapra, amelyek az alulbiztosítottsággal
kapcsolatos témákat taglalják. Emellett készült egy javasolt újraépítési
négyzetméterár táblázatunk a fontosabb épülettípusokhoz, amit az értékesítési
csatornákhoz eljuttattunk. Ezen kívül tervben van célzott üzenetek kiküldése
az ügyfelek felé a témában, illetve a meglévő tájékoztató leveleink tartalmának
módosítására folyamatban van egy fejlesztésünk, amelyben szeretnénk felhívni a
figyelmet az alulbiztosítottság problémájára részletesebben.Azt gondolom, hogy a
tájékoztató anyagoknak életszerű példákat kell tartalmazniuk, adott esetben
valós káreseményen alapuló, anonimizált adatokkal, hogy egy cégvezető számára
levezethető legyen az, hogy egy kár konkrétan mekkora veszteséget tud
jelenteni. Ennek van igazi információ értéke, és nem az alulbiztosítottság
fogalmával való riogatásnak.
Dr. Balázs Péter: Elindítottunk
egy programot az értékesítők felé is, így az értékesítési csatornák is kaptak
egy impulzust arra, hogy ezzel foglalkozniuk kell. Továbbá a marketing osztály
is igyekszik folyamatosan oktatni az ügyfeleket a közösségi médiában, tél végén
volt egy kommunikációs kampányuk is az alulbiztosítottság tudatosítására.
Mit tud az ügyfél tenni azért, hogy elkerülje az
alulbiztosítottság fenyegetését?
Dr. Balázs Péter: Az
első lépés az, hogy nem árt, ha az ügyfél tisztában van ezzel a fenyegetéssel,
mivel az a tapasztalat, hogy nagyon sokan még most sem hallottak erről.
Érdekesebb kérdés, ha valaki már hallott róla, ugyanis, ha valaki vállalja az
alulbiztosítottságot, az is egyfajta kockázatkezelési mód.
Koller Nándor: Eltér
azoknak az ügyfeleknek a gondolkodásmódja, viszonyulása a témához, akiknek már
volt káruk, ők sokkal tudatosabbak. Azok a cégek igazítják jobban a biztosítási
összegeiket a valós értékhez, akik károkat szenvednek vagy szenvedtek el. Ezzel
ellentétben, akinek sose volt kára, az nem kezeli kellő súllyal a kérdést,
nehéz is az ilyen ügyfeleket meggyőzni az alulbiztosítottság veszélyeiről.
Hogy látjátok, körülbelül mikor oldódhat meg ez a probléma,
ha egyáltalán meg tud oldódni?
Koller Nándor: Úgy
látom, hogy ez a kérdés akkor oldódhat meg, ha a teljes piac egységesen erre
fókuszál, és mindenki tesz ennek a megoldása érdekében. Szerencsére erre én
látom is a jeleket, minden biztosító egységesen foglalkozik most ezzel.
Emellett az ügyfelek
számára nem kielégítő kárkezelések miatt a biztosítók komoly reputációs
kockázatot futnak, mivel természetesen a sajtóban egy ilyen ügy kapcsán nem az
fog megjelenni, hogy “alulbiztosított szerződésre csak 60 százalékot fizetett a
biztosító”, hanem az, hogy a biztosító által kifizetett kár nem elég az újraépítésre,
vagy esetleg az, hogy átverték az ügyfelet.