Bizonyára legtöbbünk hallott már az alulbiztosítottság problémájáról, ami az egész biztosítási szektort érinti. Ennek kapcsán kollégáinkkal, dr. Balázs Péter és Koller Nándor vagyonbiztosítási termékmenedzserekkel alaposan körbejártuk a kérdést, a kiváltó okokat és az esetleges megoldást. Alábbi cikkünk főképp a vállalati szektor alulbiztosítottságára fókuszál.

Mit értünk pontosan alulbiztosítottság alatt? Ezt a fogalmat egy kicsit el tudnátok magyarázni?

Koller Nándor: Az alulbiztosítottság az az állapot, amikor a biztosított vagyontárgy tényleges értéke meghaladja a szerződésben rögzített, kár esetén maximálisan kifizethető biztosítási összeget.

Milyen biztosítási termékeket érint leginkább az alulbiztosítottság nap­jainkban?

Dr. Balázs Péter: Én nem biztosítási termékre tenném a hangsúlyt, hanem inkább biztosított vagyontárgyra. A termék mindig egy biztosítá­si konstrukciót jelent, viszont maga az alulbiztosítottság egy konkrét va­gyontárgynál jelentkezik. Minél hosszabb élettartamú és minél nagyobb értékű egy biztosított vagyontárgy, annál inkább ki van téve az alulbiz­tosítottság fenyegetésének. Mondok erre két szélsőséges példát: az első, ami leginkább érintett – és ezzel nem fogunk különösebben újdonságot mondani – az épített ingatlan, míg, ami legkevésbé van kitéve ezeknek a hatásoknak, azok például a készletek. Ennek oka nem más, mint, hogy mennyi idő alatt cserélődnek ki ezek a biztosított tárgyak. Egy készletet lecserélhetünk egy hét vagy egy hónap alatt. Ez túl rövid idő ahhoz, hogy elváljon a tényleges érték a biztosított értéktől. Az ingatlanok esetében hosszútávú vagyontárgyakról van szó, és ilyen esetben az évek alatt meg­nyílhat a két érték közötti olló.

Koller Nándor: Én annyit fűznék még hozzá, hogy ha maradunk a nem-élet ágazatnál, akkor azt feloszthatjuk felelősségbiztosításra és va­gyonbiztosításra, mindkettő egy-egy nagyobb kategória. Alapvetően az alulbiztosítottság kérdése a vagyonbiztosításokról szól, bár persze fele­lősségbiztosításnál is beszélhetünk arról, hogy egy díjszámítási alap, (ami lehet egy cég árbevétele, vagy mondjuk bérköltsége), nem tükrözi a valóságot. Ha ez nincs karbantartva, nincs lekövetve, akkor itt is lehet alacso­nyabb térítés, viszont itt mégsem olyan egyértelműek az arányok, mint mondjuk a vagyonbiztosításnál, ahol van egy tényleges újraépítési-, vagy újrabeszerzési érték, ami idővel teljesen el tud rugaszkodni a biztosítási szerződés­ben meghatározott értékektől.

A lakossági vagy a vállalati vagyont érinti ez a probléma inkább?

Dr. Balázs Péter: Sajnos mind a kettőt. Mind a kettőnél ugyanazok a problémák és ugyanazok a trendek látszódnak, vagyis, hogy már kezdetben, a szerződés kötésekor sem feltétlenül az akkor érvényes újjáépítési értéken biztosítot­tak egy ingatlant. Ez ugyanúgy igaz egy lakásbiztosításra, mint egy vállalati vagyonra. Talán a vállalati vagyonbiz­tosításoknál még egy picit nehezebb meghatározni azt az összeget, ami a helyes biztosítási összeg lenne. Egy mondat erejéig itt térjünk ki az indexálás mértékére is. Az indexálás mértéke bonyolult számítá­si metódusokon keresztül alapvetően az infláció értékéhez igazodik. Az indexálás lényege, vezérmotívuma, hogy amennyivel a fogyasztói árak nőnek, valószínűleg annyival fog nőni ezeknek a biztosított vagyontárgyaknak az újjáépítési/pótlási költsége is, és ezeket a növekedéseket érdemes beépíteni évről évre a biztosításba.

Koller Nándor: Ahogyan Péter is említette már, a kezdeti biztosítási összeg meghatározása rendkívül fontos. Te­gyük fel, hogy mindkettőnél (lakossági és vállalati biztosítás) hasonlóan jól lett ez meghatározva, ilyenkor annyi különbség lesz majd, hogy az indexálás a lakásbiztosítások esetében kötelező, ezért a biztosítási összegek ott mindenképpen emelkednek, így az alulbiztosítottság aránya várhatóan kisebb lesz. A vállalati biztosításoknál az indexálás csak egy javaslat, amit az ügyfél vagy elfogad, vagy nem.

Miért fontos kiemelten foglalkozni 2023-ban az alulbiztosítottság kérdésével?

Koller Nándor: Főképp az említett infláció miatt, ami most különösen magas. Emellett a vagyonbiztosí­tásoknál, ahol jellemzően ingatlan is előfordul, ott az építőipari infláció nagy problémát jelent, mivel az újjáépítési költségek lényegesen magasabbak, mint a korábbi években voltak. Gépbiztosítások esetében a forint árfolyamának a változása is sokat számít, ami a 2022-es, és várhatóan a 2023-as évben is magasabb lesz, mint korábban, amikor a jelenlegi szerződéseinknek a forint biztosítási összegeit egy egészen más euró árfolyam alapján határozták meg az ügyfelek.

Minden biztosítót érint ez a probléma?

Dr. Balázs Péter: Igen, ugyanis ez nem biztosítóspecifikus probléma, hanem szektorspecifikus. Az, hogy ez mekkora problémát okoz, abban már szerepe van a biztosí­tók méretének, illetve az állomány összetételének, de önmagában az alulbiztosítottság mindenhol probléma.

Mi az oka, hogy ilyen sok szerződés vált/válik alulbiztosítottá?

Dr. Balázs Péter: Az egész problémát tulajdonképpen két okra lehet visszavezetni. Az egyik az, hogy mindenki próbálja minimalizálni a költségeit egy biztosítási szerződésben, például index visszautasítással vagy alacsonyabb biztosítási összeg meghatározásával, és ez a sokáig tartó spórolás egyszer csak visszaüt. A másik része a dolognak pedig, hogy a legnagyobb jóindulattal sem egyszerű feladat az objektív biztosítá­si összeg meghatározása például az épületeknél. A szerződők, akiknek kötelessége és felelőssége ezeket az összegeket meghatározni, az esetek legnagyobb részében nem építőipari szakemberek, tervezők vagy kivitelezők, így legfeljebb becsülni tudják azt az összeget, amennyibe ez az újjáépítés kerülhet. Természetesen van arra mód és lehetőség, hogy valaki felkérjen egy szakembert, hogy becsülje meg az épület újjáépítési költségét. Ez azonban igen költséges, ilyennel a pályafutásom alatt még nem találkoztam. Innentől kezdve -bár hangsúlyozot­tan a biztosítási összeg megállapítása és karbantartása minden esetben a szerződő feladata és felelőssége -, ez már rögtön a kezdet kezdetén nagyon nagy hibázásra ad lehetőséget.

A felelősségbiztosítások esetében is érdemes kitérni az alulbiztosítottságra. Külön probléma, hogy míg a vagyonbiztosításoknál ismerjük – vagy elméletileg ismernünk kellene – a vagyontárgyak értékét (ami­vel kiszámítható a kártérítés maximuma és egyben a díjszámítás alapja), addig a felelősségbiztosítás lényege sze­rint a másnak okozott kárt kell a károkozónak kifizetnie, aminek mértékét nem lehet előre megbecsülni. Nem is­mert tehát előre a kártérítés maximuma, ezért használunk limitet. Már ebből sem feltétlen választanak megfelelőt a szerződők, de a legnagyobb gond a díjszámítás alapja. A felelősségbiztosításoknál a piac az előző éves árbevételt alkalmazza erre a célra, mert közvetetten ugyan, de mutatja a cég aktivitását, ezáltal a károkozás valószínűségét.Ezt az értéket viszont szintén frissíteni kellene évente, mert jelentős, akár nagyságrendbeli eltéréseket is tapasz­talunk. Különösen fontos ez az újonnan induló cégek esetében, ahol az első évben eleve csak egy becsült értékkel tudunk kalkulálni. De minden vállalkozás esetében nagy a jelentősége, mert a biztosító ez alapján szintén alkal­mazhat arányos (pro rata) térítést: csak abban az arányban téríti meg az okozott kárt, ahogy a tényleges árbevétel aránylik a lejelentetthez.Ez azért is nagyon fontos, mert a kártérítési felelősség nem áll meg a biztosítási szerződés limitjénél sem: a teljes kárt ki kell fizetni, ez a kötelezettség pedig rosszul megválasztott vagy alulbiztosított szerződés mellett csődbe is vihet egy vállalkozást.

Mit tesz a SIGNAL IDUNA annak érdekében, hogy felhívja ügyfelei figyelmét az alulbiztosítottságra, és ezáltal segít­sen elkerülni azt?

Koller Nándor: Az utóbbi időszakban erre irányulóan több erőfeszítés is történt. Célirányos tartalmakat készí­tettünk a honlapra, amelyek az alulbiztosítottsággal kapcsolatos témákat taglalják. Emellett készült egy javasolt újraépítési négyzetméterár táblázatunk a fontosabb épülettípusokhoz, amit az értékesítési csatornákhoz eljuttat­tunk. Ezen kívül tervben van célzott üzenetek kiküldése az ügyfelek felé a témában, illetve a meglévő tájékoztató leveleink tartalmának módosítására folyamatban van egy fejlesztésünk, amelyben szeretnénk felhívni a figyelmet az alulbiztosítottság problémájára részletesebben.Azt gondolom, hogy a tájékoztató anyagoknak életszerű példákat kell tartalmazniuk, adott esetben valós káreseményen alapuló, anonimizált adatokkal, hogy egy cégvezető számára levezethető legyen az, hogy egy kár konkrétan mekkora veszteséget tud jelenteni. Ennek van igazi információ értéke, és nem az alulbiztosított­ság fogalmával való riogatásnak.

Dr. Balázs Péter: Elindítottunk egy programot az értékesítők felé is, így az értékesítési csatornák is kaptak egy impulzust arra, hogy ezzel foglalkozniuk kell. Továbbá a marketing osztály is igyekszik folyamatosan oktatni az ügyfeleket a közösségi médiában, tél végén volt egy kommunikációs kampányuk is az alulbiztosítottság tudatosítására.

Mit tud az ügyfél tenni azért, hogy elkerülje az alulbiztosítottság fenyegetését?

Dr. Balázs Péter: Az első lépés az, hogy nem árt, ha az ügyfél tisztában van ezzel a fenyegetéssel, mivel az a tapasz­talat, hogy nagyon sokan még most sem hallottak erről. Érdekesebb kérdés, ha valaki már hallott róla, ugyanis, ha valaki vállalja az alulbiztosítottságot, az is egyfajta kockázatkezelési mód.

Koller Nándor: Eltér azoknak az ügyfeleknek a gondolkodásmódja, viszonyulása a témához, akiknek már volt káruk, ők sokkal tudatosabbak. Azok a cégek igazítják jobban a biztosítási összegeiket a valós értékhez, akik károkat szenvednek vagy szenvedtek el. Ezzel ellentétben, akinek sose volt kára, az nem kezeli kellő súllyal a kérdést, nehéz is az ilyen ügyfeleket meggyőzni az alulbiztosítottság veszélyeiről.

Hogy látjátok, körülbelül mikor oldódhat meg ez a probléma, ha egyáltalán meg tud oldódni?

Koller Nándor: Úgy látom, hogy ez a kérdés akkor oldódhat meg, ha a teljes piac egységesen erre fókuszál, és min­denki tesz ennek a megoldása érdekében. Szerencsére erre én látom is a jeleket, minden biztosító egységesen fog­lalkozik most ezzel. Emellett az ügyfelek számára nem kielégítő kárkezelések miatt a biztosítók komoly reputációs kockázatot futnak, mivel természetesen a sajtóban egy ilyen ügy kapcsán nem az fog megjelenni, hogy “alulbiztosított szerződésre csak 60 százalékot fizetett a biztosító”, hanem az, hogy a biztosító által kifizetett kár nem elég az újraépítésre, vagy esetleg az, hogy átverték az ügyfelet.