Tévedés azt hinni, hogy a globális felmelegedésről, az éghajlatváltozásról csak a felnőttek gondolkodhatnak. Egészen kicsi korban elkezdhetünk ezekről a témákról beszélgetni gyermekünkkel anélkül, hogy félelmet keltenénk bennük. Íme néhány tipp szülőknek.

Az egészen kicsi gyerekek ugyan nem találkoznak a klímaváltozásról és annak következményeiről szóló híradásokkal, azonban a nagyobbak biztosan hallanak árvizekről, erdőtüzekről és más természeti katasztrófákról, előttük tehát nem tehetünk úgy, mintha a jelenség nem létezne. A legjobb tehát beszélni ezekről és a környezetvédelem fontosságáról.

Óvodás korban a legjobb, amit tehetünk, ha sokat sétálunk a természetben és beszélgetünk arról, hogy milyen növények és állatok élnek ott. Elmesélhetjük, hogy az élelmiszerhulladék komposztálásával miként javíthatjuk a talajt és ez hogyan segíti a növények növekedését. Mesélhetünk arról is, hogy az erdők, mezők megóvásával biztosíthatjuk sok vadon élő állat lakóhelyét. Elmondhatjuk, hogy a mi cselekedeteink is fontosak a környezet szempontjából, felelősek vagyunk.

Kisiskolásokkal már olyanokról is beszélgethetünk, hogy bolygónk hogyan változik. A telek egyre melegebbek, és sok helyen néhány állat ettől elpusztul. Elmagyarázhatjuk nekik, hogy bizonyos dolgokkal szennyezzük a levegőt, hogy a szennyezés olyan, mint egy takaró a föld körül, ami felmelegíti azt, ami árt a növényeknek és állatoknak. Tegyük számukra világossá, hogy mi is segíthetünk megoldást találni, az energiatakarékosságtól a táplálkozásunk átalakításáig.

Idősebb iskolás korban már biztosan több forrásból is hallanak az éghajlatváltozásról, ami akár aggodalommal is eltöltheti a gyerekeket, igyekezzünk megnyugtatni őket. Ha például azt kérdezi gyerekünk, hogy minden hal elpusztul-e az óceánokban az abban úszó műanyagok miatt, akkor érdemes elmagyarázni, hogy ez valóban fontos probléma, ami ellen mi is megpróbálhatunk tenni valamit. Akár mi magunk is elmehetünk szemetet szedni egy közeli vízpartra, de részt vehetünk olyan izgalmas programokon is, mint a tiszai szemétszedés egy kenu-túra alkalmával, a PET Kupa szervezésében. Megnyugtatásként elmondhatjuk, hogy teljesen rendben van, ha szorong, de az előtte álló 70-80 évben még rengeteget tehet a környezete védelméért.

Bármilyen korú gyerekkel beszélgetünk is a témáról, érdemes erősíteni bennük a részvétel, a cselekvés gondolatát, legyen szó akár csak kevesebb eldobható tárgy használatáról, vagy levélírásról egy helyi képviselő számára. Időnként könnyebb megmutatni, mint elmagyarázni valamit. Az üvegházhatás elmagyarázása helyett érdemes lehet inkább bemenni egy igazi üvegházba, hogy lássa, hogyan lehet csapdába ejteni a napsugarakat és az mit okoz kisebb léptékben. Fontos mindeközben a pozitívumokat is hangsúlyozni, pláne olyankor, mikor a hírekben nagyrészt csak olyan jelentésekről számolnak be, melyek nem hagynak sok teret az optimizmusnak. Beszéljünk az emberiség olyan tetteiről is, ami segített bizonyos problémák megoldásában, a szélturbináktól és napelemektől akár a hibrid autók használatáig.

Tanítsuk meg nekik, hogyan tudnak segíteni, hiszen még a legkisebb gyerekek is csinálhatnak olyan dolgokat, amik hatást gyakorolnak. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég, ha lekapcsolják a lámpát, ha kimennek valahonnan, vagy elzárják a vizet zuhanyzás, vagy fogmosás közben.

A legfontosabb mindenekelőtt, hogy mi magunk is utána olvassunk egy kicsit a témának, tényeknek, mielőtt komolyabban elmerülünk egy beszélgetésben. Nagyobb gyerekek akár már a klímaszkeptikusok érvrendszerével is találkoztak, jó, ha el tudjuk magyarázni, miért tévednek. ARainforest Alliance írt például egy remek összefoglalót a hat leggyakoribb tévhitről, amit szeretnek hangoztatni a klímatagadók. Ha ennél bővebben és magyar nyelven szeretnénk olvasni a témáról, akkor Kovács Róbert: Klímavátozás – Pánik és tagadás között című, 2019-ben megjelent könyvét is beszerezhetjük.

2020.07.30.